A körtefa dala
2024-01-08
Százötven évemnek
bizony, nagy a latja,
mohás törzsem kérgét
két harkály koptatja.
Mikor kései fagy
barnítja virágom,
meddő lombom súgja,
várlak jövő nyáron.
Ha meleg a május –
azt mondják a vének,
körtekönnyem csordul
darázsnak és méhnek.
És amit meghagynak
(az se menjen kárba),
lesz belőle gyógyszer
torokra, pohárba.
Télen, ha didereg
ember, cinke, róka,
száraz ágam nyújtom
fel, a csillagokba.
Ha elmentél innen,
s felébredsz egy éjjel,
lehet, hogy én voltam,
üzentem a széllel.
Mert szülőfaludnak
legöregebb fája
elkísér Londonba
és át Amerikába.
Ha engem szerettél,
jó szíved lesz máshoz,
közöd van e földön
minden körtefához.